A nagy perec-hadművelet

Megígértem Vestának, nem maradhatok szégyenben, hogy megfutamodom a kihívás elől. Olvasóim már minden bizonnyal izgatottan ülnek a gépeik előtt és várják Ínyesmester perecét. :))
Ráadásul Vesta már előállt a maga Perecével, nem halogathattam tovább, délelőtt nekiálltam.

Ide másolom az eredeti receptet:
Sósperec
"Lisztből, sóból, vízből és élesztőből (1 kilóra 2 1/2 deka) kemény tésztát gyúrunk. Annyi cipóra szaggatjuk, ahány perecet csinálunk belőle. Mikor a cipók megkeltek, pereceket formálunk belőlük és aztán forró, sós vízben, rendes tészta módjára kifőzzük őket. A forró vízből kiszedve, rögtön hideg vízbe dobjuk, majd onnan is kivesszük és száraz ruhán megszárítjuk őket. Aztán vizes sóval meghintve, a sütőben megsütjük."

Végigolvasva a receptet egyből a gyerekmondóka jutott az eszembe: Katalinka szállj el, jönnek a törökök, sós vízbe tesznek, onnan is kivesznek, .... Lehet, hogy ők is perecet főztek? :)

A recept nem sok támpontot ad az elkészítéshez, majdnem minden szava után kérdőjelet tehetnék, hát ezt meg hogy érti?
Óvatos voltam, azért 1 kg liszt mégse menjen a kukába, ha mégsem sikerül ez a valószinűtlen recept.
30 dkg liszthez tettem 1 tk sót, belemorzsoltam 2 dkg friss élesztőt és 1.5 dl langyos vízzel kemény tésztát dagasztottam. Szétosztottam a tésztát 14 részre, golyókat formáltam belőle, letakartam egy konyharuhával és duplájára kelesztettem őket. Kb. 1 óra alatt megkeltek.
Feltettem egy nagy fazékba vizet forralni, egy nagy tálba pedig hideg vizet öntöttem.
A megkelt golyókból rudakat sodortam és perec illetve karika formára hajlítottam őket. A végeket jól összenyomtam, de így is kétségeim voltak, hogy főzés közben megmaradnak-e így.

Amikor felforrt a víz, megsóztam és lesz ami lesz, beletettem pár perecet. A perecek megdagadtak a vízben és egészen biztatóan néztek ki. Annyit érdemes egyszerre a vízbe tenni, hogy elférjenek egymás mellett dagadás után is.
Itt jött az első nagy kérdőjel: mennyi ideig főzzem? A recept szerint rendes tészta (milyen a rendes? és a rendetlen?) módjára főzzük. Végül az első adagot kb. 3 percig, a másodikat 5 percig főztem. Nagy különbséget nem észleltünk.
Kiszedtem a forró vízből őket és egyből beletettem a hideg vízbe. Ettől a művelettől az eddig olyan bizalomgerjesztően kinéző perecek összementek és ráncosak lettek. Itt lettek először kétségeim, hogy fogunk-e ma mi perecet enni.
A hideg vízből áttettem őket egy konyharuhára, megtörölgettem őket, hogy ne legyenek vizesek és átraktam egy tepsire, amit sütőpapírral kibéleltem, biztos ami biztos.
Közben a sütőt előmelegítettem 200 C fokra.
A következő fejtörést a megszórjuk vizes sóval okozta. Ha vizet teszek a sóhoz, akkor azt bajosan fogom én szórni.
Végül összekevertem sót és vizet és kanállal rácsepegtettem a perecekre. A fiam szerint legközelebb csináljak sóoldatot és azzal kenjem be a pereceket. Azért ez a "legközelebb" szóhasználat már reményteljes, nem? :)
Légkeveréssel sütöttem 200 C fokon kb. 30 percig, 20 percnél ugyan kivettem, hogy most már ennyi csak elég lesz, de a családi tanács úgy döntött, hogy süssük tovább, amíg barnák nem lesznek.
A gyerekeim izgatottan várták az eredményt, és még a fényképezés előtt (!) megkóstolták.
Az eredmény egy kicsit csúnyácska, nagyon ropogós, nagyon finom perec lett.
Talán karika alakban érdemesebb sütni, ha vékonyra sodorjuk, akkor ropogósabb lesz, ha vastagabbra, akkor egyszerre ropogós és puha.

Az eredménnyel nagyon elégedettek voltunk és lesz "legközelebb" is. :)