VKF! XXIV. - Házi kifli kelesztés nélkül - Az ínyesmester nagy szakácskönyvéből

A Recept:
Ez egy nagyon finom, nagyon gyors házi kifli receptje. A tésztája foszlós, egyszerre édes és sós, ráadásul 3/4 óra alatt elkészül sütéssel együtt.
Nem véletlenül írja Ínyesmester, hogy váratlan vendégnek is ideális. Lehet tölteni is, mi kipróbáltuk pl. egy kis kocka étcsokival megtöltve: isteni finom! De mehet bele sajt, túró, kemény lekvár, stb.
Az eredeti mennyiségeken (lsd. lejjebb) változtattam egy kicsit, az 5 dl tej nagyon sok 60 dkg liszthez, kezelhetetlenül folyós lesz tőle a tészta.

Hozzávalók:
60 dkg finomliszt
4 - 4.5 dl tej
3 dkg élesztő
5 dkg olvasztott vaj
1-2 ek cukor
1/2 ek só

Megmelegítjük a tejet (ne legyen forró), beletesszük a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt és 10 percre félretesszük meleg helyre. Ennyi idő alatt szépen felhabosodik az élesztő.
Hozzáöntjük a lisztet, amibe belekevertük a sót és összegyúrjuk. Hozzátesszük az olvasztott vajat és szép simára dagasztjuk. Nagyjából 5 perc dagasztás elegendő.
Hatfelé osztjuk a tésztát, a darabokat egyenként kb. 20-25 cm átmérőjű körlappá nyújtjuk, a körlapokat 8 cikkre vágjuk. A körcikkeket a széles végénél kezdve feltekerjük kis kiflivé és tepsire pakoljuk. Ilyenkor tehetjük bele a tölteléket is. Sülés közben nagyon megnőnek, ezért jó messze rakjuk őket egymástól.
Megkenjük a tetejüket egész, felvert tojással és előmelegített sütőben szép barnára sütjük. Én légkeveréssel sütöttem 200 C fokon 10 percig. Sima sütőt 220 C fokra forrósítsunk fel.
Ez a kifli nem ropogós héjjú, inkább kalácsszerű, foszlós belű.

A tárgy: Az ínyesmester nagy szakácskönyve

A könyvet a papám vette a nővérének az 50-es évek közepén. Most én őrzöm és használom.

A történet:

Gyerekkoromban minden nyáron Erdőbényén nyaraltam a nagynénémnél. Ő olyan nagymamapótlék volt nekem, sokkal idősebb volt a papámnál. Az apai nagymamámat nem is ismertem. Nagyon olvasós kislány voltam, élénken emlékszem rá, hogy bárhová mentünk vendégségbe a szüleimmel, én mindig kerestem valami könyvet a vendéglátóink "könyvtárában" és amíg a felnőttek beszélgettek, én beültem egy sarokba és olvastam. Mindenevő voltam, a kezembe került Ráth-Végh Istvántól kezdve Agatha Christie-ig minden, sőt egy helyen Courths-Mahler egyik regénye is (híres volt a giccses regényeiről, vagy hírhedt?).
Az különben megérne egy külön szociológiai felmérést, hogy milyen könyveik voltak akkoriban a rokonoknak, ismerősöknek.
Nyaranta Bori néninél is sokat olvastam és amikor elfogytak az otthonról vitt könyvek, ráfanyalodtam a nagynéném készletére.
Kis túlzással két könyv volt a birtokában: a Biblia és Az Inyesmester nagy szakácskönyve. Így aztán elkezdtem olvasni a szakácskönyvet, különösen szerettem benne a fejezetek elején található hosszú történeteket, bevezetőket. Először csak olvastam belőle, aztán elkezdtem főzni is. Később "kölcsönkértem" a könyvet a nagynénémtől, ami aztán valahogy nem került vissza hozzá. Most már nem is tudnám kinek visszaadni.
Valahol itt születhetett és tart azóta is a gasztrónómiai szenvedélyem.