Home | Posts RSS | Comments RSS | Login

A nagy perec-hadművelet

2009. április 19., vasárnap


Megígértem Vestának, nem maradhatok szégyenben, hogy megfutamodom a kihívás elől. Olvasóim már minden bizonnyal izgatottan ülnek a gépeik előtt és várják Ínyesmester perecét. :))
Ráadásul Vesta már előállt a maga Perecével, nem halogathattam tovább, délelőtt nekiálltam.

Ide másolom az eredeti receptet:
Sósperec
"Lisztből, sóból, vízből és élesztőből (1 kilóra 2 1/2 deka) kemény tésztát gyúrunk. Annyi cipóra szaggatjuk, ahány perecet csinálunk belőle. Mikor a cipók megkeltek, pereceket formálunk belőlük és aztán forró, sós vízben, rendes tészta módjára kifőzzük őket. A forró vízből kiszedve, rögtön hideg vízbe dobjuk, majd onnan is kivesszük és száraz ruhán megszárítjuk őket. Aztán vizes sóval meghintve, a sütőben megsütjük."

Végigolvasva a receptet egyből a gyerekmondóka jutott az eszembe: Katalinka szállj el, jönnek a törökök, sós vízbe tesznek, onnan is kivesznek, .... Lehet, hogy ők is perecet főztek? :)

A recept nem sok támpontot ad az elkészítéshez, majdnem minden szava után kérdőjelet tehetnék, hát ezt meg hogy érti?
Óvatos voltam, azért 1 kg liszt mégse menjen a kukába, ha mégsem sikerül ez a valószinűtlen recept.
30 dkg liszthez tettem 1 tk sót, belemorzsoltam 2 dkg friss élesztőt és 1.5 dl langyos vízzel kemény tésztát dagasztottam. Szétosztottam a tésztát 14 részre, golyókat formáltam belőle, letakartam egy konyharuhával és duplájára kelesztettem őket. Kb. 1 óra alatt megkeltek.
Feltettem egy nagy fazékba vizet forralni, egy nagy tálba pedig hideg vizet öntöttem.
A megkelt golyókból rudakat sodortam és perec illetve karika formára hajlítottam őket. A végeket jól összenyomtam, de így is kétségeim voltak, hogy főzés közben megmaradnak-e így.

Amikor felforrt a víz, megsóztam és lesz ami lesz, beletettem pár perecet. A perecek megdagadtak a vízben és egészen biztatóan néztek ki. Annyit érdemes egyszerre a vízbe tenni, hogy elférjenek egymás mellett dagadás után is.
Itt jött az első nagy kérdőjel: mennyi ideig főzzem? A recept szerint rendes tészta (milyen a rendes? és a rendetlen?) módjára főzzük. Végül az első adagot kb. 3 percig, a másodikat 5 percig főztem. Nagy különbséget nem észleltünk.
Kiszedtem a forró vízből őket és egyből beletettem a hideg vízbe. Ettől a művelettől az eddig olyan bizalomgerjesztően kinéző perecek összementek és ráncosak lettek. Itt lettek először kétségeim, hogy fogunk-e ma mi perecet enni.
A hideg vízből áttettem őket egy konyharuhára, megtörölgettem őket, hogy ne legyenek vizesek és átraktam egy tepsire, amit sütőpapírral kibéleltem, biztos ami biztos.
Közben a sütőt előmelegítettem 200 C fokra.
A következő fejtörést a megszórjuk vizes sóval okozta. Ha vizet teszek a sóhoz, akkor azt bajosan fogom én szórni.
Végül összekevertem sót és vizet és kanállal rácsepegtettem a perecekre. A fiam szerint legközelebb csináljak sóoldatot és azzal kenjem be a pereceket. Azért ez a "legközelebb" szóhasználat már reményteljes, nem? :)
Légkeveréssel sütöttem 200 C fokon kb. 30 percig, 20 percnél ugyan kivettem, hogy most már ennyi csak elég lesz, de a családi tanács úgy döntött, hogy süssük tovább, amíg barnák nem lesznek.
A gyerekeim izgatottan várták az eredményt, és még a fényképezés előtt (!) megkóstolták.
Az eredmény egy kicsit csúnyácska, nagyon ropogós, nagyon finom perec lett.
Talán karika alakban érdemesebb sütni, ha vékonyra sodorjuk, akkor ropogósabb lesz, ha vastagabbra, akkor egyszerre ropogós és puha.

Az eredménnyel nagyon elégedettek voltunk és lesz "legközelebb" is. :)

15 megjegyzés to A nagy perec-hadművelet:

citromfű írta...

Csöppet sem csúnyácskák! Szerintem ez is felkerül a kipróbálásra váró receptek listájára:)
Vizes sóhoz azt hiszem tudok tanácsot adni: anyósom szerint 1 kanál liszt, 1 kanél durva só, és annyi víz, hogy éppen összekeverd vele. (Ez valamivel kevesebb, mint fél dl.) Én a ropogós pereceimet ezzel szoktam bekenni. Villával keverem össze a sós, lisztes vizes kutyulékot, és villával kenem a perecre is.

lúdanyó írta...

Köszönöm :)
Rendes perecnél én is ismertem ezt a lisztes, sós, vizes keveréket, de azt gondoltam, hogy Ínyesmester mást ért ezen a vizes són. Ki fogom próbálni ezzel a klasszikus perec sós kencével is. Mert különben tényleg nagyon jó ropogtatnivaló.

Vesta írta...

Minden elismerésem a Tiéd! Ezek szerint a főzés nem gyorsít a folyamaton, én is kb. 25-30 percig sütöttem a pereceket!
Jót mosolyogtam az írásodon,meg azon, hogy épp oly óvatos voltál a mennyiséggel, mint én :)
Azt a lisztes-vizes sókeveréket próbáld ki legközelebb, amit Citromfű is ír!
És a lényeg : nagyon ügyes(ek) vagy(tok)!

lúdanyó írta...

Vesta, köszönjük :) A főzéstől egészen érdekes állaga lesz a tésztának. Az is lehet, hogy melegebb sütőben, rövidebb ideig kellene sütni. Próbálkozunk még apró változtatásokkal. Neked elvettem a kedved ettől a perectől? :))

Vesta írta...

Dehogy vetted, ki fogom próbálni, de az jó, hogy nem én leszek az úttörő!
Arra gondoltam, hogy én karikákat fogok így főzni-sütni, azt könnyebb lesz megcsinálni és változatosabb is lesz így!

Hobbiszakács írta...

Itt majdnem mindent lehet kapni - csak sós perec nincs :-((
A múltkor egy bőrönddel hozott a fiam. Már mindenki kijött, és mi csak vártuk és vártuk a reptéren. Egy órán keresztül vizsgálták a bőrönd tartalmát :-)

"saját levében" írta...

Wow! Ez egy valóságos perecpárbaj!

lúdanyó írta...

Sós perec, mint fegyver? Hát némely száraz, perecnek csúfolt valami, elmegy annak is ... :))
Hobbiszakács, most már válogathatsz a jobbnál jobb perec receptek között :)

SL, lehet csatlakozni, legyen csoportos párbaj!

Wise Lady írta...

Lányok, belekotyogok, de nem sokkal lehet másabb ez a vízben főtt kiflinél, azt meg már sütöttem. Fél-egy percig főzném és közben egyszer fordítanék rajta. Nem tenném hideg vízbe, hanem rögtön a tepsibe.
De hogy ne a levegőbe beszéljek, lehet megsütöm. Jónak látszik ez a perec. Bocs a belebeszélésért :)))

lúdanyó írta...

Az az igazság, hogy elsőre mindenképpen ragaszkodni szerettem volna az eredeti recepthez. Ha hideg vizet ír, hát ahhoz is :) Legközelebb megpróbálom hideg víz nélkül. Végül is a bagel is hasonlóan készül, csak abban van tej, tojás.

Vesta írta...

És itt vannak az újabb párbajozók:
http://thechefviki.blogspot.com/2009/04/vkfxxiv-tuzhely-es-sos-perec.html
http://cukroskata.blogspot.com/2009/04/friss-ropogos-sosperec.html
Szivesen megnézném Wise Lady variációját is !

Cukroskata írta...

Nagyon jó perecek, egyáltalán nem csúnyák.

lúdanyó írta...

Megnéztem én is a többi perecet, nagyon jók lettek azok is :)
Milyen érdekes, hogy ebben a fordulóban ennyi kifli és perec született :)
Azért neveztem őket csúnyácskának, mert a külsejük valahogy olyan ráncos maradt. Az emlékeimben élő erdőbényei perec sima felületű volt - azóta megnéztem a google-n, Erdőhorváti az eredeti szülőhelye, onnan került át a szomszédos zempléni falvakba: http://www.freeweb.hu/majorosine/

Jó lenne megszerezni ennek a receptjét.

Wise Lady írta...

Szívesen felvenném a kesztyűt e finom provokációra, de ígérni nem ígérem. Hétköznap nagyon sokat dolgozom és nem érek rá főzőcskézni. De majd elválik :)))

Vegavarázs írta...

Nagyon köszönjük a részletes beszámolót, én biztosan kipróbálom!