Home | Posts RSS | Comments RSS | Login

Utasellátó csoki - 1. próbálkozás

2009. november 17., kedd




Mint a cím is mutatja, azért ez még nem az igazi. Kicsit vastag, kicsit csúnyácska, de a miénk.
Csatlakozom a Flat Cat által elindított retro mozgalomhoz, miszerint próbáljuk meg előállítani gyerekkorunk kedvenceit, amik vagy kaphatóak még vagy már eltűntek a történelem süllyesztőjében.

Nem emlékszem pontosan az eredeti Utasellátó rúdra, de úgy rémlik, hogy ropogósabb volt a külseje, mint a most kapható változatnak (Utas csoki néven található a Túró rudik közelében a hűtőpultban).
A papírján lévő leírás szerint piskótatésztából készül, kívül csokival borítva, belül csokikrémmel van töltve.
A tervem az volt, hogy sütök egy vékony piskótatekercset, megtöltöm egy párizsi krém szerű töltelékkel és bevonom csokival.


A piskótatészta kicsit vastagabb lett az ideálisnál, így csak nagyobb méretű rudakat tudtam előállítani. Ez nem baj, csak így nem hasonlít annyira az eredeti rúdra.

Pontos receptet nem tudok írni, még alakul a dolog.
Piskótát 4 tojásból készítettem a nagy gáztepsiben, legközelebb szerintem elég 3 tojásból sütni.
A lapot kiborítottam egy porcukorral megszórt konyharuhára, feltekertem és így hagytam kihűlni.
A párizsi krémet 2 dl tejszínből, 30 dkg étcsokiból, 3 ek cukorból és 12 dkg vajból készítettem, kevés rumot is adtam hozzá. A tejszínt felforraltam a cukorral, beletettem a csokit, vajat és kis lángon összeolvasztottam őket állandó keverés közben.
Kihűtöttem, belekevertem 1-2 kanál rumot és éjszakára betettem a hűtőbe. Reggelre elég kemény lett, ideális trüffel alapanyag. Nagy mennyiségű csokimasszát kaptam, egy részét félretettem csokibonbon készítéshez.
A maradék csokikrémet lazítottam pár kanál mascarponével, hogy könnyebben kenhető legyen.
A piskótatészta egyik hosszanti végére vékony hosszú csíkban rákentem a krémet és köré tekertem a tésztát. Ahol körbeért ott vágtam el a tésztát és kezdtem el készíteni a következő rudat.



Felvágtam rövidebb rudakra és belemártottam olvasztott étcsokiba. Nagyon finom lett, tömény csokis édesség, amiből egyszerre nem is lehet sokat megenni .
Szerintem finom csokiburok nélkül is, úgy kevésbé tömény.


18 megjegyzés to Utasellátó csoki - 1. próbálkozás:

Tündér írta...

Akár hiszed, akár nem, épp most gondoltam valami ilyesmi csokis piskótás tekercsre...és mit látok Hozzád kattintva...:)Nekem nagyon tetszik! Szerintem szép és a házi nekem jobban bejön:)

Chef Viki írta...

Ropogós tésztája volt, igen! Félúton az ostya és a linzer között valahol.

De ami nálunk kapható, nem hűtős! Pénztáraknál van kirakva, ahol a rágók!

Muszáj lesz bevizsgálni :-)

Chef Viki írta...

Ja, azt meg elfelejtettem! Mutattam Zuramnak, ezt mondta: óóóóóóóóóóó

:-))

lúdanyó írta...

Tündér, így teljesüljön a többi kívánságod :)

Viki, én meg olyat nem láttam mostanában, ami nem a hűtőpultban van. Pedig a régit tényleg nem hűtőben tartották.
A Zuradnak köszönöm :))

Flat Cat írta...

Igen, igen, igen! Csak így tovább! :D
Én még nem találtam ilyet, pedig ma azt kerestem, nem baj, próbálkozom még.
Egyébként meg ez nekem nagyon tetszik, akkor is, ha nem pont olyan, mint az igazi! :)

KataKonyha írta...

Tök jó!!!!!

Vesta írta...

Ez nagyon jó! Két napja gondolkodom, mióta írtál Flat Catnél, hogy milyen is volt az utasellátós csoki, és tényleg ilyen volt!!!Ennek pont az a lényege, hogy nagyon tömény legyen! (nehogy leessen az utasok vércukorszintje a vonaton) Ügyes vagy!

Vesta írta...

És az milyen volt, mikor megvettük az automatából a csokit, és bele volt csomagolva a papírjába a visszajáró húsz filléres :))

t írta...

Hogy én mennyire szerettem! Kösz a posztot - visszajött az íz, illat, csomagolás... A lepattant burokban egy szuper csokikrémes szelet rejtőzött, de jó volt.
Na ilyen ez a retró... :o)

lúdanyó írta...

Köszönöm, én is teljesen nosztalgikus hangulatba kerültem :)
Annyira előttem van a nagymamám, jön hozzánk a nagy fonott kosarával, tele van mindenféle finomsággal (tojás, csirke, gyümölcs, zöldség,..), le van takarva egy konyharuhával és a tetején ott sorakozik a két csokirúd: egy a húgomnak és egy nekem :)

Nem emlékszem ilyen automatára, lehet, hogy mifelénk nem volt?

Vesta írta...

De,de, pontosan ott volt!

nokedli írta...

a kép alapján nagyon jól sikerült! én arra emlékszem, hogy volt valami kókuszos is, nekem az volt a kedvencem;-)

"saját levében" írta...

És hogy tudott ez olvadni a nyári viszonylatokon! Na de nem látom a zizegős csomagolót!

szepyke írta...

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Ezt mennyire szerettem gyerekkoromban.

(kb 15 éve nem ültem vonaton, azóta nem láttam ilyet...:)

lúdanyó írta...

Nokedli, kókuszos rúd Flat Catnél található :)

SL, az első képen a háttérben van egy celofános darab is.

Szepyke, én sokszor utazom vonattal, de nem is néztem mostanában, hogy lehet-e kapni. Legközelebb ellenőrzöm :)

magnyes írta...

Szia, én még sosem kommenteltem nálad, de most nem bírom ki :) Én vájkálós csokinak hívtam, mert állandóan az ujjammal turkáltam ki a közepét kiskoromban.
Már az is, hogy eszembe juttattad melegséggel töltötte el a szívem.

lúdanyó írta...

Manyes, örülök, hogy előbújtál :) Annak meg különösen, hogy szép emlékeket csaltam elő ezzel a recepttel :) (magamból is)

Dzsulia írta...

Megvan az eredeti recept, anno cukrászként készítettem. Ha kéred írj! angyal144@gmail.com