Home | Posts RSS | Comments RSS | Login

Sáfrányos cérnametélt-puding - VKF! 34. forduló

2010. május 16., vasárnap


A receptet ugyan David Lebovitz honlapján találtam, de mint kiderül a leírásból, nem a mester találmánya, hanem az egyik Moro szakácskönyvből készítette el.
A kommentekből megtudtam, hogy Indiában, Pakisztánban gyakran készül ez a puding többféle változatban ("Vermicelli kheer" néven ismert arrafelé), mazsolával, datolyával, sáfránnyal. Itt már felcsillant a szemem, hiszen a sáfrány afrodiziákum, tehát mégsem fogok lemaradni az aktuális VKF-ről, mégis kerül valami tőlem is Afrodité asztalára. (De mi az a VKF?!)
(Ráadásul a félig görög, félig magyar szép unokahúgom, Afroditi révén családi kapcsolatban is állok az istennővel :) )

Hozzávalók:
100 gr cérnametélt (ez egy kicsit sok szerintem, legközelebb kevesebbet tennék bele)
25 gr vaj
625 ml tej
200 ml édesítetlen sűrített tej (ez nem volt itthon, sima tejjel helyettesítettem)
100 gr cukor
cs só
1/2 teáskanál őrölt kardamom (vagy mozsárban összetört)
kevés sáfrány
egy marék mazsola (mehet bele pisztácia, datolya is)

Elkészítés:
1. Egy nagyobb lábasban olvasszuk meg a vajat, tegyük bele a kisebb darabokra tört cérnametéltet és állandóan kevergetve közepes lángon pirítsuk 5 percig.
2. Adjuk hozzá a tejet, sűrített tejet, cukrot, sót, kardamomot és a sáfrányt, amit előtte kevés forró tejben áztattunk egy darabig.
3. Állandóan kevergetve forraljuk fel és főzzük kb 10 percig, addig, amíg a tészta meg nem puhul. Adjuk hozzá a mazsolát is és hűtsük ki. (Ilyenkor lehet hozzá keverni narancsvirágvizet vagy rózsavizet is, de nálunk nem mindenki szereti).
Hidegen tálaljuk. Nagyon finom, krémes, különleges ízű desszertet kapunk, ami ráadásul könnyen elkészíthető és még olcsó is.


Mexikói tüzes-csokoládés keksz

2010. május 12., szerda


Menetrendszerűen minden délután megérkezik az email címemre Martha Stewart Keksz-hírlevele (milyen jól hangzik, nem? ). Örök hála érte Doktor Peppernek :). Ez a keksz egyből megtetszett, csokis is, tüzes is, csak jó lehet. De időszűkében és blog-alkotói válságban lévén, csak tologattam a receptet, hogy na majd hétvégén, majd ha jön valaki, majd ha.... Aztán tegnap megtört a jég, hetek óta először tört rám újra az érzés, hogy de jó lenne valamit írni a blogra. A kisebbik gyerek meg vendéget várt mára, pont kapóra jött ez a gyorsan elkészíthető sütemény.
Tényleg nagyon finom omlós, csokis keksz, a chilit pedig legközelebb bátrabban fogom hozzá adagolni, ha már mexikói, akkor csípjen rendesen.



Hozzávalók:
Kb. 50 db keksz lesz ebből a mennyiségből
250 gr finom liszt
60 gr keserű kakaópor
2 kávéskanál borkősav
1 teáskanál szódabikarbóna
1/2 teáskanál só
(a borkősav+szódabikarbóna helyettesíthető sütőporral, nem esküszöm meg rá, de így értettem a Wikipédia cikket :))

225 gr puha vaj
15 dkg cukor
2 nagy tojás

a külsejére:
8 dkg cukor
2 teáskanál őrölt fahéj
1/2 - 1 teáskanál őrölt chili

Elkészítés:
1. A sütőt előmelegítjük 200-210 C fokra. 2 tepsit kibélelünk sütőpapírral.
2. A lisztet, kakaót, sót, borkősavat, szódabikarbónát alaposan összekeverjük, a lisztet és a kakaót érdemes átszitálni, hogy ne maradjanak benne csomók.
3. Egy másik edényben a vajat habosra keverjük a cukorral, egyenként hozzákeverjük a tojásokat.
4. A lisztes keveréket két-három részletben belekeverjük.
5. A cukrot összekeverjük a fahéjjal és a chilivel.
6. Dió nagyságú gombócokat formálunk a tésztából, megforgatjuk az ízesített cukorban és egymástól 2-3 cm távolságra felsorakoztatjuk őket a tepsiken. A gombócokat kicsit nyomjuk laposra a tepsin vagy a tenyerünkben.
7. Süssük meg az előmelegített sütőben, 10 perc alatt elkészül normál sütőben.

Gyors, finom, egyszerű.

Hal kukoricalisztes bundában - sütőben sütve

2010. május 2., vasárnap



Rövid időre kibukkanok a víz alól, levegőt veszek, gyorsan megörökítem ezt a halételt - ezek után mi más is lehetne, aztán úszom tovább.
(Ráadásul nagyon untam már szegény indiai lepényt, ami hetek óta szemrehányóan nézett rám a blog elején.)

Egy angol nyelvű blogon találtam ezt a receptet, egyből megtetszett, mert a ropogós halrudacskák nem bő olajban sültek, hanem a sütőben.
Nálam végül nem rudak készültek, hanem szeletek - nagyon finomak lettek: belül puha, omlós maradt a halhús, kívül pedig ropogós a bunda.
A titok nyitja lehet, hogy a kukoricalisztben van. Kipróbáltam csirkemellel is, azzal nem lett olyan finom - kicsit száraz lett a végeredmény. Azt hiszem, hogy kell hozzá a vizes halhús, ami nem tud kiszáradni a bundában.

Hozzávalók:
1 kg fehér húsú tengeri halfilé , most fagyasztott cápaharcsát vettem hozzá
1/2 csésze kukoricaliszt
1/2 csésze zsemlemorzsa
só, bors, paprika (nagyon finom darált, török olajos paprikát használtam hozzá; a paprika nem olajban van, hanem ez egy paprikafajta Törökországban)
tej
3 - 4 evőkanál olvasztott vaj

Elkészítés:
1. A sütőt melegítsük elő 220 C fokra, egy nagy tepsit béleljünk ki sütőpapírral, a sütőpapírt kenjük meg vajjal.
2. A kiolvasztott halat vágjuk fel tetszés szerinti darabokra, sózzuk meg egy kicsit őket.
3. A kukoricalisztet keverjük össze a zsemlemorzsával, borssal, paprikával, pici sóval.
4. A halszeleteket mártsuk meg tejben, majd forgassuk bele a kukoricalisztes keverékbe és sorakoztassuk fel őket a tepsin.


5. A tetejüket alaposan csöpögtessük meg olvasztott vajjal és a forró sütőben 10-15 perc alatt süssük ropogósra őket.
6. Az eredeti receptben nagyon citromos mártogatós készült a halhoz, végül azt mi nem próbáltuk ki.

Helyette zöld fűszeres tejfölös mártogatós készült hozzá és forró, főtt bulgur bébispenóttal, olívaolajjal összekeverve.
Ismétlés biztosan lesz - ki fogom próbálni édesvízi hallal is.