Home | Posts RSS | Comments RSS | Login

VKF! XXIII. - Majomkenyér avagy a tex-mex aranygaluska

2009. február 28., szombat


















Pekándió
, kakaópor, fahéj és egy egészen különleges kelttészta - íme a mexikóiak aranygaluskája. (kis túlzással :))
Jöjjön előbb a tudomány, utána jöhet az élvezet.

A pekán (Carya illinoinensis vagy illinoenses) Észak-Amerika középső-déli részén élő, 20-40 méter magasra is megnövő faféle. "A pekándió neve indián eredetű, eredeti jelentése minden, nehezen, csak eszközzel (kővel, kalapáccsal) törhető héjas termésre vonatkozott, pl. így hívták a chippewa indiánok is: pagan, többes számban paganag. A Mississippi mentén élő algonkin indiánok nyelvén a pekán szó ezt jelenti: „kézzel törhetetlen dió”. Francia felfedezők a Mississippi mentén élő indiánoknál betűzték le a pekándió nevét, francia írással „pecanes”, ill. „pacanes” néven. Spanyol felfedezők pedig „pacanos” formában rögzítették. Az angol nyelvű „pecan” Webster 1773-as szótárában rögzült jelenlegi formájában." Európában a 16. században vált ismertté, Cabeza de Vaca spanyol felfedező írt először erről a fáról 1553-ban. A spanyol hódítók hozták el a növényt Európába, Ázsiába, Afrikába a 16. században. A növény ehető termése a pekándió, melynek gazdag, vajas aromája van (tanúsíthatom), leginkább édességekhez használják. Legismertebb a pekándiós pite - egy tradicionális sütemény az USA déli részén.

forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Pecan), a kis kép is innen van
http://www.terebess.hu/tiszaorveny/gyumolcs/carya.html (Orosz Péter)


És akkor jöjjön maga a sütemény!


Hozzávalók:
Tészta:

1 ek cukor
1 zacskó porélesztő vagy 2 dkg friss élesztő
4 ek meleg víz

3 - 3,5 csésze kenyérliszt
6 ek cukor
5 ek puha vaj (lemértem, kb. 8 dkg)
4-5 db tojás (kisebbekből jöhet 5)

A tetejére:
1/2 - 1 csésze nádcukor

1 tk őrölt fahéj
1 ek kakaópor (keserű)
6 ek durvára darált pekándió

1/2 csésze olvasztott vaj

A tészta egyáltalán nem hasonlít az általam eddig elkészített kelt tésztákhoz, pedig kipróbáltam már jónéhányat A meleg vízbe tegyünk 1 ek cukrot és szórjuk/morzsoljuk bele az élesztőt, hagyjuk állni meleg helyen pár percig, amíg fel nem habosodik. Szitáljunk 3 csésze lisztet egy tálba, keverjünk hozzá egy csipet sót és a maradék 5 ek cukrot. Tegyük hozzá a puha vajat és morzsoljuk össze, kb. mint amikor omlós tésztát készítünk. Most öntsük bele az élesztős vizet és tegyünk bele 2 tojást. Jól keverjük össze - én végig kézzel próbáltam, de legközelebb kipróbálom fakanállal. Egyenként üssük bele a többi tojást is és jól keverjük össze. A recept szerint dagasztani kell, szerintem elég nehéz egy ennyire puha tésztát dagasztani, de kitartóan próbálkoztam. Adjunk még hozzá lisztet ha szükségesnek érezzük - a tésztának lágynak, ragadósnak kell lenni. Lisztezzük be a tetejét, fedjük le és hagyjuk kelni 1-1,5 órán át. (Én kelesztő tálat használtam, a recept folpackot javasol a lefedéshez).
Közben keverjük össze a diót, cukrot, fahéjat, kakaóport egy nagyobb tálkában. Vajazzunk ki egy közepes méretű gyűrűformát. (Az nekem nem volt, így hát segítettem magamon: egy lábas közepébe tettem egy tálkát fejjel lefelé és ezt vajaztam ki. : )).
A megkelt tésztát jól gyúrjuk át a tálban (nem kel meg annyira mint a rendes kelt tészták, gondolom, hogy a sok tojás miatt). A tészta most is ragad, de nem vészes.

Formáljunk belőle pinponglabda méretű golyókat és tegyük ő
ket szép sorban valahová pl. sütőpapírra. Olvasszuk meg a vajat egy tálkában. A golyókat egyenként mártsuk bele a vajba, aztán forgassuk meg a diókeverékben és tegyük őket egymás mellé a formába. Én pont 2 sornyit tudtam lerakni belőlük. Ez így leírva hosszadalmasnak tünik, de nem az, mivel nagy golyókat kell gömbölyíteni.
Hagyjuk kelni letakarva még 15 percig, ezalatt melegítsük elő a sütőt 180 fokra (légkeverésesnél elég 170-re).
Tegyük a sütőbe és süssük kb. 30 percig. Nem árt közben ellenőrizni, nehogy megégjen a kakaó miatt illetve a végefelé érdemes egy hurkapálcával ellenőrizni, hogy átsült-e már teljesen.
Még melegen borítsuk ki egy tányérra. Ne késsel vágjuk fel szeletekre , hanem gömböcskénként együk meg. Langyosan, tejjel nagyon finom, de illene hozzá vanilia- vagy kávémártás is.


Citromos csirkemell - Petti di Pollo al Limone

2009. február 27., péntek
(a fénykép a lesz ez még jobb is kategóriából való :))


Szakácskönyvkinálat szempontjából a 80-as évek eleje még elég inségesnek számított. Nagy kincsnek számított egy angol vagy francia nyelvű szakácskönyv. Kedvenc lelőhelyem a Váci utcai idegennyelvű könyvesbolt volt ( kicsi bolt volt, nem a mostani helyén). Gyakran be kellett nézni, hogy időben le lehessen csapni egy-egy újdonságra. Akkor szereztem be a "The Kitchen Library" sorozatból jónéhányat - 61 Ft-ba került darabja! - ez a recept az olasz konyha című könyvből való.
Gyors, egyszerű, finom.

Hozzávalók:
2 csirkemellfilé
65 gr vaj
2 ek citromlé
3 ek fehérbor
1 csokor petrezselyemzöld
1 ek olivaolaj
kevés liszt
só, bors

A csirkemelleket vágjuk ketté hosszában és lapjában is. A lisztbe keverjünk sót és borsot ízlés szerint és forgassuk meg benne a szeleteket. Egy serpenyőben forrósítsuk meg az olajat, 40 gr vajat és süssük meg benne a csirkemellszeleteket mindkét oldalukon (ez kb. 5-6 perc). Tegyük ki egy tányérra őket és tartsuk melegen, amíg elkészül a mártás. A serpenyőben maradt olaj, vaj keveréket forrósítsuk fel, öntsük bele a bort, forraljuk egy kicsit, majd vegyük le a tűzről. Keverjük bele a citromlevet, a maradék vajat és az apróra vágott petrezselyemzöldet. Öntsük a hússzeletekre és kész. Mi polentával ettük, amibe reszelt sajtot és vajat kevertem.

Első benyomások belülről - feljegyzések egy kezdő blogoló tollából (vagy mijéből :))

(a kép forrása: http://dalnews.dal.ca/2007/09/13/babette's-feast-300.jpg)

Minden a Magyar Naranccsal és Chili&Vaniliával kezdődött :-).
Onnan már csak egy lépés volt felfedezni a gasztroblogját (addig nem is tudtam, hogy ilyen is létezik), aztán jött Fűszeres Eszter, ő felhívta a figyelmet Bodzára, és egyszer csak azt vettem észre, hogy egyik helyről futkosok a másikra és egyre több, jobbnál jobb gasztroblogot fedezek fel. Először csak olvastam őket, meg persze főztem belőlük, aztán jött a gondolat, hogy nem is lenne olyan elvetemült ötlet létrehozni egyet.
A legtöbbünkben biztosan benne van az a picit keserű érzés egy különösen jól sikerült ebéd után, hogy a mulandóságnak alkotunk. Persze jó látni az elégedett arcokat, bezsebelni a dicséreteket, de mégis, hol van az alkototás maradandósága ? Az alkotó halhatatlanságáról nem is beszélve :)
Na, hát erre is jó egy ilyen blog.
(Nem beszélve arról, hogy a saját receptjeinket is össze lehet itt gyűjteni, mennyivel könnyebb innen előszedni egy receptet, mint cetliket keresgélni a lakásban :).)
Azt vettem észre magamon, hogy nemcsak más szemmel forgatom a szakácskönyveimet (amikről egyszer még szeretnék írni), hanem azon gondolkodom, hogy hogyan lehetne jobb fényképeket készíteni, milyen edényben, milyen hátérrel, elrendezéssel fotózzam le az elkészült ételeket, stb. (A család kezdi megszokni, hogy előbb fotózás, aztán evés :))
Elhatároztam, hogy megismerem pl. a fényképezőgépünket :), megpróbálom megközelíteni az általam csodált fényképek szinvonalát (elolvastam Dolce vita profi összefoglalóját az ételfotózásról - hát nem egyszerű dolog, minden tiszteletem azoké, akik ilyenre képesek).

És nagy izgalommal készülök az első VKF-emre - amiről egy hónapja még azt sem tudtam, hogy mi fán terem :)

Pálmacukor - segítség!!

2009. február 24., kedd
Vettem egy zacskó pálmacukrot a Matchben. Mentségemül az szolgál, hogy nagyon olcsó volt :)
Itthon lelkesen kerestem valamit róla az interneten - de minden receptben úgy szerepelt, hogy 1-2 evőkanál, kiskanál stb. pálmacukor. Tudja valaki, hogy mit kell ezzel csinálni, azon kívül, hogy kalapáccsal összetöröm vagy esetleg teába lógatom?
Köszönöm



Kofta, pita, tabbouleh

2009. február 23., hétfő


Szárnyakat kaptam az első kedves üdvözlő kommentektől (kettő db), gyorsan be is írom a következő bejegyzést. :-). A receptet egy szép, nagy ausztrál szakácskönyvben találtam - The Complete Book of Modern Classics - biztosan lesz még itt a blogon belőle készült étel.
(Nagy a könyv, sok recept van benne :-))
Koftáról már sok helyen írtak, Fűszeres Eszternél is találtam kofta receptet. Chili&vanilia pedig szokása szerint alaposan körüljárta a bulgur-taboulleh témát.

Hozzávalók:
Kofta
1 kg darát bárányhús (nálunk fél adagnyi marhahúsos, fél adagnyi pulykahúsos készült)
1 közepes fej vöröshagyma apróra vágva
1 tojásfehérje
2-2 ek apróra vágott friss menta és petrezselyem
1 ek reszelt citromhéj
3 tk őrölt római kömény
2 gerezd zúzott fokhagyma
1/4 tk chilipor
sót nem ír a recept, de én azért ettem bele

Taboulleh
1/2 csésze bulgur (80 gr)
2 csésze petrezselyemzöld nem túl apróra vágva
1/4 csésze durvára vágott friss menta
2 közepes paradicsom, kimagozva, apró kockákra vágva
1 kicsi lilahagyma, szintén apróra vágva
2 szál zöldhagyma, vékonyan felszeletelve
1 libanoni(!) uborka, ez is apróra vágva (nem tudom, hogy miben különbözik a magyartól, én maradtam a hazainál)
1/4 csésze olivaolaj
citromlé
1 gerezd zúzott fokhagyma


Joghurt mártás
1 doboz joghurt
1 ek friss menta finomra vágva
2 ek citromlé
csipet só



1. Kézzel összegyúrjuk a koftához valókat, kis gombócokat formázunk belőlük (30-35 db lesz, valahogy a végefelé egyre nagyobbak lesznek azok a gombócok :)), a recept szerint 30 percre hűtőbe kéne tenni őket (nálam ez kimaradt). Azért pihenjenek egy kicsit valahol, amíg elkészül a taboulleh.
2. A bulgurt öntsük le hideg vízzel, annyival, amennyi ellepi és hagyjuk 15 percig ázni. Utána öntsük le róla a vizet, jól nyomkodjuk ki belőle kézzel is. Keverjük össze egy tálban a többi hozzávalóval és tegyük be a hűtőbe kicsit érlelődni.
3. Tegyük egy tepsibe a gombócokat (tettem alá sütőpapírt vékonyan megolajozva) és süssük meg kb. 220 fokon. Elég gyorsan megsülnek - én légkeveréses sütőben sütöttem, de lehetne grillezni is, sőt faszénen lenne az igazi.
4. Közben keverjük össze a joghurt mártást.

Együk meg pitával.
Mi is így tettünk.
Finom volt.
Nagyon.

Kenyér-gyűjtő bejegyzés

2009. február 22., vasárnap
Mostanában lelkesen keresek, olvasok kenyérrecepteket könyvekben, blogokban, néha meg is sütöm valamelyiket, aztán elfelejtem, hogy mit hol találtam. Elhatároztam, hogy összegyűjtöm őket egy bejegyzésben, a lista folyamatosan bővül majd.
A recepteket nem ismétlem meg, csak egy linket teszek hozzájuk. Azt a forrást írom le, ahol én először megtaláltam. Fénykép, megjegyzés ahhoz kerül, amit már megsütöttem.

Pita
Sütöttem már többször pitát, de valahogy nem voltam elégedett az eredménnyel. Limara-nál találtam ezt a receptet, sokan áradoztak róla és tényleg annyira jó, mint amit írnak róla. A sütésnél annyit változtattam, hogy nem a sütő rácsán sütöttem, hanem egy speciális pizzasütő tepsin. Ez egy kerek sütőlap és lyukacsos az alja, a pizza is egészen ropogósra sül rajta (Tesco beszerzés :))



Zsemle (zsömle)

Ezt a receptet Gourmandulánál találtam, de úgy láttam, hogy sok helyen szerepel, kisebb-nagyobb változtatásokkal. Én is 1/3 arányban használtam teljes kiőrlésű lisztet. A zsemlék annyira finomak frissen, hogy pillanatok alatt eltüntette a család. Legközelebb kipróbálom különféle ízesítőkkel: magokkal, olajbogyóval, szárított paradicsommal, stb.

  • Vendégváró kenyerek bogármestertől >>>
  • Dagasztás nélküli kenyér Csicseriborsótól >>>
  • Diós rozskenyér szendvicshez Fűszeres Esztertől >>>

Folyt. köv.

Tortilla - csirketöltelékkel és Taco szósszal

2009. február 21., szombat





A recept egy saját bevallása szerint autentikus Tex-Mex szakácskönyvből való.A Taco szószt sok mindenhez használják a Tex-Mex konyhában. Lehet mártás húsok, halak mellett, tehetjük tostadaba, tacosba, nachosba vagy mártogathatunk bele tortilla chipset.



Tortilla:
2 csésze finomliszt
2 tk sütőpor
csipet só
4 ek margarin (a recept szerint vegetable shortening)
1/2 - 3/4 csésze forró víz
olaj a sütéshez
(csésze =2.5 dl)
A lisztet beleszórom egy tálba (autentikusan szitálni kéne), összekeverem a sóval, sütőporral. Összemorzsolom a margarinnal - úgy, mint amikor omlós tésztát készítünk. Apránként hozzáöntöm a forró vizet és alaposan összegyúrom. Ne legyen túl kemény a tészta. Lefedem és 15 percig állni hagyom. Ezután 10 nagyjából egyenlő részre osztom, lisztezett felületen golyókat formázok belőle, letakarom és állni hagyom 20 percig. Most következik az a rész, amit jó ha ketten csinálunk - nekem a 15 éves fiam szokott segíteni, ha ráér :). Egyikünk kinyújtja a gombócokat kb. 15 cm-s sugarú körlappá, a másikunk egy felforrósított serpenyőben megsüti. Nagyon gyorsan elkészül, addig kell sütni, amíg fel nem puffad és szépen meg nem barnul. 1-2 perc alatt megsül egy tortilla, zsiradékot én nem teszek a serpenyőbe. A kész tortillákat letakarva egymásra rakom.


Taco szósz:
1 ek olaj
1 vöröshagyma apróra vágva
1 zöldpaprika apróra vágva
1/2 - 1 piros vagy zöld chili apróra vágva (kimagozva)
1/2 tk őrölt római kömény
1/2 tk őrölt koriander
1 gerezd zúzott fokhagyma
csipet só, bors és cukor
1 paradicsom konzerv (hámozott, egész vagy darabolt féle)
kis paradicsompüré (a szine miatt)

Egy serpenyőben felforrósítom az olajat , beleteszem a hagymát, zöldpaprikát. Addig párolom kis lángon, amíg meg nem puhulnak. Hozzáadom a chilit, köményt, koriandert, fokhagymát és még 2-3 percig párolom. Jöhet bele a cukor, só, bors, paradicsom. A paradicsomot szétnyomkodom amennyire tudom, nem kell teljesen, maradjon darabos. Tovább főzöm 5-6 percig, amíg kicsit besűrűsödik.

Csirketöltelék:
3 ek vaj
1 vöröshagyma apróra vágva
1 kicsi piros szinű kápia paprika apróra vágva
2 ek apróra vágott mandula
1 nagy csirkemell filé, szintén apróra vágva
só, bors
1 kis darab friss gyömbér lereszelve
6 ek tej
2 tk kukoricakeményítő
1/2 csésze tejszin

2 ek vajon puhára párolom a hagymát, hozzáadom a paprikát, mandulát, addig sütöm, amíg meg nem barnul a mandula. Kiöntöm a serpenyőből, beleteszem a maradék 1 ek vajat és átsütöm rajta a csirkekockákat (kb. 5 perc). Sózom, borsozom, visszaöntöm a hagymás mandulát és beleteszem a gyömbért is. A tejet összekeverem a kukoricakeményítővel, beleöntöm a serpenyőbe a tejszinnel együtt. Kis lángon besűrítem a mártást a húson.


A tányérra teszünk egy tortillát, megkenjük szósszal, mehet rá a csirkés töltelék, arra reszelt sajt (cheddar pl.), tejföl. Összehajtjuk és megpróbáljuk megenni. Nekünk így sosem sikerül, kifolyik a szósz , kihullik a töltelék, cserébe viszont nagyon finom :).

Kekszmorzsás-gyümölcsös mascarpone krém

2009. február 7., szombat


Felbuzdulva Fűszeres Eszter Baileys tortáján
arra gondoltam, hogy ilyet én is azonnal, nem baj, hogy nincs itthon az az ital, ami ihlette a receptet, majd pótolom valami mással. Nem volt itthon nagy választék, végül a Limoncellora esett a választás (a másik a Cassis likőr lett volna). A tortából pedig olyan kanalazható krém féle lett (nem teljesen ez volt a szándékom :)).
Hozzávalók:
20 dkg Győri Édes Zabfalatok keksz (sodrófával törjük morzsásra egy zacskóban)
kb. 2 evőkanál olvasztott vaj
Limoncello izlés szerint

egy kis doboz Mascarpone
fél doboz fagyasztott erdei gyümölcs (ennyi volt itthon)
porcukor

2 dl tejszin
Limoncello

A kekszmorzsát összekevertem az olvasztott vajjal, egy jó nagy löttyintésnyi Limoncelloval - a keksz továbbra is morzsa maradt, de kapott egy finom citromos-alkoholos ízt.
Beleszórtam egy üvegtál aljára, rákentem kisebb-nagyobb sikerrel a mascarpone krémet (erdei gyümölcs+mascarpone+porcukor), a tetejére pedig rákerült a habbá vert tejszin, amibe Limoncellot kevertem (ízlés szerint adagoljuk, de ne legyen túl folyós a végeredmény).
Lehet kicsit állni hagyni a hűtőben, de nem igazán igényli. Kanállal szedtük ki tálkákba, de szerintem jobban mutatna eleve egyszemélyes üvegtálkákba rétegezve.
Azért egyszer kipróbálnám Eszter receptjét is....

Lazacos-spenótos tészta



Az Ikeában kóstoltuk először, azóta népszerű recept a családban.
Picit változtattam az eredeti arányokon, több spenóttal és kevesebb tejszínnel szerintem finomabb lett. (Nem beszélve a kalóriákról). A fokhagyma felét (konkrétan itt 1 gerezdet) csak a végén keverem bele a mártásba, szerintem így jobban érvényesül a fokhagyma íze.
Hozzávalók 4 személyre - ezek már a módosított arányok:
kb. 30-35 dkg lazac szelet (ez nagyjából egy vastagabb szelet lazac)
40 dkg szélesmetélt (pl. tagliatelle)
1.5 dl tejszín
2 db paradicsom
2 gerezd fokhagyma
30-40 dkg spenótlevél
só, bors, citromlé, olivaolaj

Egy nagy serpenyőben megmelegítjük az olivaolajat - ne legyen forró, és az egyik átnyomott (lereszelt, stb.) fokhagymát addig melegítjük benne, amíg olyan jó fokhagyma illat nem lesz a konyhában. Jöhet bele a lebőrözött, apró kockákra vágott, kiszálkázott lazac (nem volt benne sok szálka - ez ne vegye el senki kedvét), addig sütjük óvatosan, amíg a hal meg nem fehéredik. (A kisebbik gyermek meg is jegyezte, hogy a barátja biztosan nyers lazacot kap néha az uzsonnájába, mert az övének olyan igazi, szép lazacszine van.)
Most meg is lehet sózni, borsozni. Utána felöntjük tejszínnel, mehet bele az apró kockára vágott paradicsom és a spenót (a spenótot előtte bedobjuk egy nagy fazék szódabikarbónás, forrásban lévő vízbe - ettől állítólag szép zöld szine marad, gyorsan leszűrjük és kinyomkodjuk belőle a vizet. Ilyenkor egy zöld színű, vizes rongylabdára hasonlít :)). Összeforraljuk, aztán jöhet bele a másik összezúzott fokhagyma, fél perc forralás és már el is lehet zárni. Belefacsarunk egy kis citromlevet, összekeverjük a kifőzött tésztával (al dente, stb. ez már mindenkinek a könyökén jön ki) és kész. Opcionális hozzávaló a reszelt parmezán, de szerintem anélkül is nagyon finom.