Első benyomások belülről - feljegyzések egy kezdő blogoló tollából (vagy mijéből :))

(a kép forrása: http://dalnews.dal.ca/2007/09/13/babette's-feast-300.jpg)

Minden a Magyar Naranccsal és Chili&Vaniliával kezdődött :-).
Onnan már csak egy lépés volt felfedezni a gasztroblogját (addig nem is tudtam, hogy ilyen is létezik), aztán jött Fűszeres Eszter, ő felhívta a figyelmet Bodzára, és egyszer csak azt vettem észre, hogy egyik helyről futkosok a másikra és egyre több, jobbnál jobb gasztroblogot fedezek fel. Először csak olvastam őket, meg persze főztem belőlük, aztán jött a gondolat, hogy nem is lenne olyan elvetemült ötlet létrehozni egyet.
A legtöbbünkben biztosan benne van az a picit keserű érzés egy különösen jól sikerült ebéd után, hogy a mulandóságnak alkotunk. Persze jó látni az elégedett arcokat, bezsebelni a dicséreteket, de mégis, hol van az alkototás maradandósága ? Az alkotó halhatatlanságáról nem is beszélve :)
Na, hát erre is jó egy ilyen blog.
(Nem beszélve arról, hogy a saját receptjeinket is össze lehet itt gyűjteni, mennyivel könnyebb innen előszedni egy receptet, mint cetliket keresgélni a lakásban :).)
Azt vettem észre magamon, hogy nemcsak más szemmel forgatom a szakácskönyveimet (amikről egyszer még szeretnék írni), hanem azon gondolkodom, hogy hogyan lehetne jobb fényképeket készíteni, milyen edényben, milyen hátérrel, elrendezéssel fotózzam le az elkészült ételeket, stb. (A család kezdi megszokni, hogy előbb fotózás, aztán evés :))
Elhatároztam, hogy megismerem pl. a fényképezőgépünket :), megpróbálom megközelíteni az általam csodált fényképek szinvonalát (elolvastam Dolce vita profi összefoglalóját az ételfotózásról - hát nem egyszerű dolog, minden tiszteletem azoké, akik ilyenre képesek).

És nagy izgalommal készülök az első VKF-emre - amiről egy hónapja még azt sem tudtam, hogy mi fán terem :)

Megjegyzések

Vesta üzenete…
Szia, azt hiszem vagyunk itt egy páran, akiknek hasonló gondolatai vannak :)
Most találtam meg az oldalad,és olyan jól esett meglátni Nálad a Lúdanyó meséit! Ez a könyv végig kísérte a gyerekkorom, kívülről tudtam, valahol most is megvan a padláson!
lúdanyó üzenete…
Kedves Vesta,
gondoltam én is, hogy nem vagyok egyedül :). Biztosan van más is, aki írt ilyenekről.
Az meg nagyon jó érzés, hogy örömöt szereztem neked :).
Névtelen üzenete…
Hajrá, hajrá!!
Pákosztos M.
lúdanyó üzenete…
Kösz a biztatást ! :)
Garffyka üzenete…
Szia Lúdanyó! Szerintem a legtöbb gasztroblogger így kezdte :-) Tetszik az alkotó halhatatlansága gondolat :-)
Ételfotózás: Spektrumon volt sorozat róla ... háromféle lakkal lefújt sült husi, hogy szépen mutasson, pipettával igazgatott zsírcseppek a levesen, féligsütött husi, mert úgy nagyobbnak látszik ...
Tetszik a blogod :-)
lúdanyó üzenete…
Szia, nagyon köszönöm a dicsérő szavakat :) A fotóknál igazából azokra a gasztroblogolókra (van ilyen szó?) gondoltam, akiknek tényleg nagyon profi képei vannak. Náluk nincs zsírcseppecskeigazítás, "csak" egy jobb fényképezőgép és kreativitás. :) Helyesek vagytok a képen :)
Romana üzenete…
Kedves Lúdanyó :)

Mintha a saját történetem olvastam volna :) így kezdtem én is, de még csak párhónapja, saját szórakoztatás, meg hogy egy helyen legyenek a receptjeim. Nekem az első :D :D azt hiszem Füszeres Eszter volt, aztán szépen jött a többi és ma már vannak kedvencek.
Épp ma vettem a kezembe egyik szakácskönyvem, már nagyon régen lapozgattam. Mikor kaptam, akkor is örültem, de valóban, most egész más szemmel néztem, olyanokon is megakadt a szemem, amit régen "átugortam". Mások a bevásárlások is, most már nem cipőket meg táskákat vásárolok (na jó, ez nem teljesen igaz :D ), hanem szép tányérokat, tálalókat, terítőket, fotózáshoz kellékeket, stb.... :D És nekem is, még néha éjjel is azon kattog az agyam, hogy egy-egy ételt milyen kompozícióban fotózzak le :D :D
Jaj, Téged a napokban találtalak :D, örülök :)

Katka
lúdanyó üzenete…
Kedves Katka,
örülök, hogy írtál :) Bár most nálam kicsit háttérbe szorult a blog, de remélem, hogy nem lesz mindig így.
Megnéztelek én is, szép a blogod, csak így tovább ! :)
Romana üzenete…
:D köszönöm, bár még csak ezután lesz igazán szép, remélhetőleg, ha drága informatikus-programozó testvérem szán rá időt és kipofozza, meg majd ha több időm lesz a konyhában alkotni, akkor majd alakul. :)

Népszerű bejegyzések